Az intézet alapítása
A magyar királyi gróf Tisza István Tudományegyetem Orvoskarát 1918-ben alapították. Bár a Kar vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy a képzést minél hamarabb beindítsák, az orvostanhallgatók kémiai tanulmányaira, megfelelő előadó tanár hiányában, először csak az 1921/22. tanévben kerülhetett sor. Ekkor a Kar meghívta Hatos Gézát a pallagi (debreceni) Gazdasági Akadémia Kémia Intézetének tanárát az orvosi kémia oktatására. A felkérésnek Hatos Géza úgy tett eleget, hogy hetente két alkalommal másfél-másfél óra előadást tartott a Dél-magyarországi Közművelődési Egyesület (DEMKE) termében. A gyakorlatokra a Pallagon lévő laboratóriumban került sor hetente egy alkalommal. A szervezés nehézségeire utal, hogy az előadások csak november 3. után kezdődtek el. A diákság a gyakorlatokat gyéren látogatta, amit azzal indokoltak, hogy az utazás sok idejüket veszi el, és ráadásul a fűtetlen vasúton (a villamos elődjén) még meg is fázhatnak. Verzár Frigyes, az Orvostudományi Kar dékánja átlátta az oktatás nehézségeit, és 1921. december 15-én kelt levelében javaslatot tett egy önálló Chemiai Tanszék felállítására a kar keretein belül. Ennek szellemében az Orvostudományi Kar Tanácsa XII. rendes ülésén 1922. március 17-én döntött az Orvosi Vegytani Tanszék visszamenőleges hatállyal történő létrehozásáról. A Tanszék számára, az Orvosi Fizika Tanszékkel megosztva, a DEMKE épület I. emeletén biztosítottak egy szobát.
(debrecenikepeslapok.blogspot.hu engedélyével; Az 1917-ben megjelent fotó kiadója: Antalfy József könyv- és papírkereskedése, Debrecen, Szent Anna utca 13–24. szám.)
Az oktató és kutató munka megszervezése
Az Intézet rangjára emelt szervezeti egység vezetésére 1922-ben Dobi Géza, a Budapesti Közgazdasági Egyetem magántanárának pályázatát fogadták el, különös tekintettel arra, hogy a jelölt jártas volt a byochémiai kutatásokban, ami az orvosképzés szempontjából különösen fontos biológiai szemléletet biztosította. Dobi Géza debreceni karrierje nem tartott sokáig, mert 1923-ban tanszékvezetői kinevezést nyert a Közgazdasági Egyetemre, így egy év után visszatért Budapestre. A megüresedett intézetvezetői helyre kiírt pályázatot Bodnár János, a Ferenc József Tudományegyetem docense nyerte el, aki korábban a mezőgazdasági kémia iránt érdeklődött, azonban újabb munkáit az enzymologia területén végezte. Bár Bodnár János 1923-ban a szegedi és a debreceni Tudományegyetemen is nyilvános rendes tanári kinevezést kapott, ő Debrecent választotta. Egy tanársegéd és három díjtalan gyakornok segítségével az ő vezetésével indult meg az orvostanhallgatók és a bölcsészhallgatók kémia oktatása az 1923/24. tanévben. 1924-ben javaslatára az intézmény nevét Chemiai Intézetre változtatták, azonban 1927-től visszatértek az eredeti Orvosi Vegytani Intézet megnevezésre, amelyet azóta is használunk.
A klasszikus orvosigazságügyi, növényvédelmi, és ásványkémiai kutatások kora
1924-ben az intézet a Bem tér 18/B (régebben Simonyi út 16) alatti hajdani tanítói árvaház épületébe költözött. 1937-ben Bodnár Jánost az MTA levelező tagjává választotta, három tanévben volt az Orvostudományi Kar dékánja, a vészterhes 1943/44. tanévben pedig a Tudományegyetem rektori teendőit látta el. 1945 őszén helyén maradt, sőt számos elmenekült professzortársa helyettesítését is magára vállalta. A II. világháború során az épületet bombatalálat érte, ezért 1945-47 között a kémia oktatása a klinikatelepen lévő elméleti intézetekben folyt tovább.
Az Országos Tanító Árvaház, melynek középső tömbjében kapott helyet az Orvosi Vegytani Intézet 1924 és 2005 között.
(Az 1917-ben készült képeslap Borbélyné Dr. Kiss Ildikó gyűjteményéből származik.)
Bodnár János aktívan részt vett a Bem téri épület helyreállításában, ennek köszönhetően 1948-tól itt folytathatta az oktatást és szerteágazó, az orvosigazságügyi, növényvédelmi, dohány- és ásványkémiai területeket felölelő kutatómunkáját. Nyugdíjba vonulása után, 1950-ben munkatársa Straub János egyetemi docens vette át az intézet vezetését, aki 1953-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Egységesítette a kutatást, és elsősorban az ásványi és gyógyvizek analitikájának fejlesztését helyezte előtérbe. 1956-ban bekövetkezett váratlan halála után Porcsalmi Ilona egyetemi adjunktus kapott ideiglenes vezetői megbízatást. Az 1957/58. tanévben Szarvas Pál professzor, a Természettudományi Kar Szervetlen és Analitikai Tanszékének vezetője másodállásban látta el az intézet irányítását.
A biokémiai és molekuláris biológiai kutatási irányzatok előretörése
A vezetőváltás nehézségeit Bot György egyetemi docens 1958-ban történő vezetői megbízása oldotta meg, aki 1961-ben egyetemi tanári kinevezést nyert, és ilyen minőségben 1987-ig állt az intézet élén. 1959/60-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) oktatási rektorhelyettese volt. Irányítása alatt az intézet kutatási profilja fokozatosan újra biokémiai jelleget öltött. A szénhidrátanyagcsere, ezen belül a glikogénlebontás szabályozása vált az intézet fő témájává. Bot professzor munkatársai közé tartoztak Gergely Pál, Dombrádi Viktor és Erdődi Ferenc professzorok és Csortos Csilla egyetemi docens.
Gergely Pál egyetemi docensként 1987-ben lett az intézet megbízott igazgatója, és egy év múlva, 1988-ban kapta meg egyetemi tanári és intézetigazgatói kinevezését. 1997-1999 között az ÁOK dékánjaként, 1999-ben a DOTE tudományos rektorhelyetteseként, 2000-2010 között pedig a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségügyi Centrumának tudományos elnökhelyetteseként vett részt az egyetem irányításában.
Vezetésével az intézet tudományos tevékenysége az enzimfehérjék szerkezete és funkciója közötti összefüggés tanulmányozására, ezen belül a fehérje foszforilációt-defoszforilációt katalizáló protein kinázok és foszfatázok vizsgálatára irányult. Gergely Pál 2004-től az MTA levelező tagja, 2010-től az MTA rendes tagja. 2005-től az Intézet az akkor átadott Élettudományi Központban kapott elhelyezést a Debreceni Egyetem központjában, egy modern építészeti stílusban megvalósított épületben. Itt a XXI. század követelményeinek megfelelő körülmények között folytatjuk munkánkat.
2012 július 1-én az intézet vezetését Virág László egyetemi tanár vette át. Virág professzor vezetése alatt új kutatócsoportok és az orvostudományhoz szorosan kötődő témák (sejthalál, redox jelátvitel, mesenchimális őssejtek differenciációja, daganatbiológia, gyulladások, anyagcsere, mikrobiom, érpermeabilitás, bélmotilitás szabályozása, mitokondriális dinamika, proteaszóma funkciók) indításával tovább szélesedett az intézet kutatási profilja. Az intézetben dominánssá vált a sejtkultúrákon, molekuláris biológiai eszközökkel végzett patobiokémiai profil. Az intézetben folyó kutatások - nem kis részben különböző knockout és transzgenikus egértörzsek alkalmazása révén - egyre erősebben támaszkodtak a különböző élettani folyamatok és betegségek (sebgyógyulás, daganatok, dermatitis, pancreatitis, diabetes) állatmodelljeire is, és több munkacsoport gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki klinikai kutatócsoportokkal. Virág professzor nagy hangsúlyt helyez arra is, hogy az orvosbiológiai orientáció a lehető legnagyobb mértékben megjelenjen az intézet oktatómunkájában is, ezért a tananyagot ennek szellemében folyamatosan a jövő orvosgenerációinak igényeihez alakítja. Ezt szolgálják az intézet munkatársai által készített új elektronikus tananyagok is.